A szabadság története

74 évvel az önkényuralmi kommunista rendszer hatalomra kerülését követően, melynek során a mindennapi szabadságjogokat megtagadták és megszüntették, a Szovjetunió csupán egyetlen figyelemre méltó év során,
1989-ben, széthullott.

Az SZSZKSZ-ben élők az évtizedek során kiábrándultak az államból, amely nemcsak szabadságjogaikat vette el, hanem még ételt sem juttatott az asztalra. Végül összeszedték bátorságukat és fellázadtak, ezzel elindítva azon események láncolatát, mely végül örökre megváltoztatta a világot.

Az első repedések megjelenése

Amikor 1985-ben Mihail Gorbacsovot megválasztották a Szovjetunió Kommunista Pártjának Főtitkárának, az Afganisztánnak vívott súlyos háború és a mértéktelen védelmi költségek következményeként az ország gazdasága hanyatlott. A gazdaság összeomlásának elkerülése érdekében a peresztrojka – a szovjet gazdasági modell és politikai berendezkedés szerkezetváltásai – valamint a glasznoszty, vagyis a nyitottság gondolatait népszerűsítette.

A reformok részeként, a Szovjetuniónak azon politikai gyakorlatát is elutasította, mely a kommunista rendszert erőszakkal kényszerítette rá a Keleti Blokk országaira. Az emberek megérezték a változás szelét.

Az emberek mozgósítása

A legfelsőbb szintről érkező enyhülést érezve az emberek szervezkedni kezdtek. Miután rájöttek, hogy
összefogva elérhetik céljaikat, mozgósították a tömegeket.

Lengyelországi munkások 1988. májusában, a kormány által bevezetett súlyos áremelkedésekre reagálva
sztrájkot kezdtek, mely végül az üzletek áruhiányához és növekvő közfelháborodáshoz vezetett. A nehézségek arra kényszerítették a kormányt, hogy tárgyalásokat kezdjen a Szolidaritás elnevezésű szakszervezettel – mely a lengyel lakosság egyharmadát képviselte – és melyet korábban fel akartak számolni.

Amikor decemberben Gorbacsov az ENSZ-ben bejelentette a szovjet csapatok kivonását Kelet-Európából, ez azesemény jelezte az országok lakosai számára, hogy a demokráciára vonatkozó igényeket aligha fogják a szovjet csapatok leverni.

A kártyavár összedől

Azt követően, hogy 1988. májusában Grósz Károlyt választották meg a Kommunista Párt Főtitkárának, a
lengyelországi események a közeli Magyarországra gyűrűztek tovább. Megnyitva az utat a szabadság előtt, bevezetett egy úgynevezett „demokrácia csomagot”, mely végül, 1989. februárjában a kommunista uralom végéhez vezetett.

A Szolidaritást Lengyelországban törvényesen is elismerték, ezzel elősegítve választási győzelmüket. A Balti országok, vagyis Lettország, Litvánia és Észtország, májusban kikiáltották függetlenségüket, Gorbacsov júliusban pedig bejelentette, hogy minden, korábban a Keleti Blokkhoz tartozó ország saját szocialista útját járhatja.

 

Forradalom a levegőben

1989. szeptemberében a Szolidaritás vezette lengyel kormány vette át a hatalmat. Megérezve a változás lehetőségét, a kelet-németek tüntetéseket szerveztek saját kormányuk szabad megválasztásáért. Honecker elnök kezdetben ellenállt, azonban amikor a katonai beavatkozásra vonatkozó kérését Gorbacsovvisszautasította, már nem tudta lecsillapítani a tiltakozások növekvő áradatát.

Két hónappal később, ledőlt a Berlini Fal – a Vasfüggöny és a szovjet elnyomás legjelentősebb szimbóluma – és ezzel megszűnt Németország 30 évig tartó megosztottsága. A kelet-németeknek végre lehetősége nyílott szabadon utazni és a szétválasztott családok ismét egymásra találtak.

Az év végére a csehszlovákiai Bársonyos Forradalom eredményeként Václav Havelt választották meg elnöknek, míg Románia kommunista elnökét, Ceaușescut, eltávolították hivatalából és egy véres puccs során kivégezték.

Véget ér a hidegháború

Csupán három évvel a lengyel sztrájkot követően, felbontották a Varsói Szerződést és – 1991. december 26-án – a Szovjetunió megszűnt.

Ez volt a legjelentősebb politikai változás, melyet Európa a II. világháborút követően átélt, és bár a kommunizmus bukásának sokan örültek, zűrzavaros évek következtek. Az embereknek hozzá kellett szokniuk az új politikai rendszerekhez, a piacgazdasághoz, az inflációhoz és a munkaerőpiac teljes átrendeződéséhez. A
gazdagok és a szegények közötti különbségek jelentősebbé váltak, és sokan a múlt kényelmes és ismerős szokásait szerették volna újra látni.

Most, 30 év elmúltával, európaiak milliói élvezik azokat a szabadságjogokat, melyekről szüleik és nagyszüleik csupán álmodoztak a kommunizmus évei során. Szabadon szavazhatunk, tiltakozhatunk, szerethetünk és imádkozhatunk. Éppen ezért fontos, hogy megemlékezzünk arról, hogyan sikerült elérni ezeket a jogokat, és meg kell védenünk őket, hogy az elkövetkezendő években mások is gyakorolhassák őket.

Pin It on Pinterest