Vallásszabadság

Európában sokféle vallást gyakorolhatunk. Legyen szó bármilyen vallásról – akár az olyan általánosan elterjedtről, mint a kereszténység, vagy olyan furcsaságról, mint a Repülő Spagettiszörny Egyház – szabadon gyakorolhatjuk. Ezt a jog is biztosítja. Bár az emberek közötti vallásellentét nyilvánvalóan jelen van, legtöbb esetben elfogadjuk a másik hitét és békén élünk egymás mellett.

Azonban ez nem mindig volt így. A Szovjetunió fennállása alatt a kommunizmus és a vallás nem fértek meg egymás mellett. A kommunista uralom mindennapi életének más területihez hasonlóan, a hivatalos álláspont nagyban eltért a valóságtól. A kommunista országok alkotmánya biztosította a vallásszabadságot, de a gyakorlatban az állam szigorú korlátozásokat vezetett be a vallás kifejezési formáira vonatkozóan.

Miért tekintettek fenyegetésként a vallásra?

Karl Marx híres mondása szerint „A vallás a szorongatott teremtmény sóhaja, egy szívtelen világ lelke, mint ahogyan szellemtelen állapotok szelleme. A nép ópiuma.”

Marx, a kommunizmus nagyapja, szerint, a vallás azoknak nyújt vígaszt, akik ebben a világban boldogtalanok. Segítségével az emberek könnyebben elfogadják evilági nyomorúságokat egy jobb túlvilági élet reményében.

Az 1917-es orosz forradalmat követően Lenin került hatalomra, aki a vallás teljes eltörlését tűzte ki célul. Utódai, leginkább Sztálin, folytatták a megkezdett feladatot, a társadalomra nézve veszélyesnek tartott egyházi személyek bebörtönzésével és sok esetben meggyilkolásával.

Sztálin egyik, 1937-es tisztogatása során 106 000 ortodox egyházi vezetőt lőttek le és több, mint 400 katolikus papot csakúgy, mint 900 apácát, szerzetest és hívőt végeztek ki, öltek meg illetve kínoztak halálra. Abban az időben a Katolikus Egyház több, mint 1 200 kegyhellyel rendelkezett. A tisztogatás után mindössze kettő maradt meg, a többit mezőgazdasági épületté, nyilvános illemhellyé, raktárrés és üzlethelységgé alakították át.

A II. világháborút követően, azokra, akik a Szovjet Oroszország felügyelete alatt álló vasszigor alatti országokban nyíltan vallásosnak vallották magukat, sok esetben halálbüntetés várt. Ezekben az országokban azokat a katolikus vezetőket, akik nem hódoltak be a zsarnokságnak gyakran feljelentették, nyilvánosan megalázták és
börtönbe vetették. Az egyházi iskolákat bezáratták és sok templomot, valamint egyházi épületet az ateizmus múzeumává alakították át.

Nemcsak az iskolákban oktatták az ateizmus tanait, de Hruscsov kormányzása alatt – aki 1953-től 10 évig irányította a Szovjetuniót – a törvény szerint az emberek még a saját gyermekeiknek sem taníthattak semmit a vallásról. Az állam megszállottan igyekezett felszámolni a vallást az élet minden területén.

Az állam megszállottan igyekezett felszámolni a vallást az élet minden területén.

Amikor a koncentrációs táborokat említjük meg, általában a náci Németország jut eszünkbe, pedig a háború után a keleti blokk országainak kormányai szintén ilyen táborokba küldték a keresztény vallási vezetőket és a vallásunkat gyakorló egyszerű polgárokat, ahol végül gyakran életüket veszítették. Magyarországon a recski és a
kistarcsai táborokban több ezer keresztény hívő lelte halálát. Kelet-Németország, Csehszlovákia, Bulgária és Románia kormánya szintén határozottan lépett fel a szervezett egyházak ellen.

Elsőre talán meglepő, de a szovjetek egy vallással, mely a rezsim tisztogatásait viszonylagosan sértetlenül vészelte át, kivételt tettek, ez pedig nem volt más, mint – az iszlám. Első látásra nem világos, miért is hunytak szemet a Szovjetunióban vallásukat gyakorló muzulmánok felett, de érthető, ha tudjuk, hogy a szovjeteknek érdekükben állt a Közép-Kelet országait a saját pártjukon tartani.

Hogy miért? A szovjetek úgy tartották, hogy ezeknek az országoknak a segítségével sikerül majd a nyugati kapitalizmust térdre kényszeríteniük. Mivel a Dél-Oroszországban élő muzulmán lakosság zaklatásával ezeknek az országoknak az eltávolodását kockáztatták volna, az iszlám vallás különleges bánásmódban részesült. Míg az ortodox egyház tagjai nem léphettek be a Kommunista Pártba, a muzulmánok ezt megtehették, sőt a hatóságok még a pénteki pihenőnap betartását is engedélyezték számukra.

A hidegháború alatt a vallás folyamatos fejfájást okozott a hatóságoknak és bár mindent megtettek, hogy az emberek ne gyakorolhassák vallásukat, ez mégsem sikerült megakadályozni. A nyolcvanas évek második felében a fejfájás már sokkal inkább hasonlított migrénre, hiszen az imahelyek alapvető szerepet játszottak az emberek mozgósításában az önkényuralmi rendszerek elleni békés demonstrációk szervezése során.

 

Valódi történetek: Wojtyła bíboros

1978-ban, II. János Pál néven, a krakkói Wojtyła lengyel bíborost választották pápává. Annak ellenére, hogy az állam mindent megpróbált, az ország rendíthetetlenül katolikus maradt a kommunista uralom alatt is, és most egy közülük való lett a pápa.

A pápa a következő évben hazalátogatott és a kormány minden erre irányuló erőlködése ellenére, több, mint 13 millió lengyel üdvözölte.

Üzenete – mely szerint a kereszténység (és nem a marxizmus) vezet az emberi szabadsághoz – visszhangra talált követői között. II. János Pál pápa fáradhatatlanul hívta fel a nyugati országok kormányainak figyelmét a keleten folyó vallási elnyomásra és fontos szerepet játszott a kommunizmus 10 év múlva bekövetkezett bukásában.


Pin It on Pinterest