A tréfálkozás szabadsága

Bár az széles körben elfogadott, hogy a kommunizmusban nincs semmi vicces, az kevésbé ismert, hogy a szovjet időkben olyan mindennapi dolgok, mint egy vicc elmesélése, sőt, meghallgatása is börtönt vagy a Gulágra történő deportálást vonhatott maga után. Például, Sztálin halálát követően 200 embert tartóztattak le kormányellenes viccek meséléséért.

A politikai vicceket csak suttogva merték egymás között megosztani a barátok, szülőkről gyermekekre szállt. Viszont voltak olyan tréfák, melyek a hatóságok látókörébe kerültek: a lakosság szemléletmódjának és hangulatának megismerése érdekében nyugatnémet kémek titokban, a kommunista NDK-ban elmesélt vicceket rögzítettek.

A legtöbb, NSZK kémek által dokumentált vicc célpontjában olyan vezetőket álltak, mint Gorbacsov:

Az italkereskedés előtt sorban állva az egyik munkás így szól: „Elegem van, foglald a helyem, megyek, lelövöm Gorbacsovot” Két órával később tér vissza, beáll a helyére a sorban. A barátja megkérdezi: „Sikerült?” „Nem, ott még ennél is hosszabb a sor.”

Az italkereskedés előtt sorban állva az egyik munkás így szól: „Elegem van, foglald a helyem, megyek, lelövöm Gorbacsovot” Két órával később tér vissza, beáll a helyére a sorban. A barátja megkérdezi: „Sikerült?” „Nem, ott még ennél is hosszabb a sor.”

Más viccek a kommunista rendszer egészén tréfálkoztak:

Mondat egy iskolás heti fogalmazásából: “A macskámnak hét kiscicája született. Mindannyian kommunisták.” Mondat az iskolás következő heti fogalmazásából: „A macskám hét kiscicája mind kapitalista.” A tanár emlékezteti, hogy az előző héten minden cica kommunista volt. A gyerek így válaszol: „Igen, de azóta kinyílt a szemük.”

A viccmesélést megtorló büntetések oly borzalmasok voltak, hogy maguk is tréfák tárgyává váltak:

Két szovjet bíró találkozik a bírságon a tárgyalóterem előtt. Az egyikük hangosan nevetgél. „Min nevetsz?” „Most hallottam a legjobb viccet a világon!’ „Meséld el!” „Nem lehet – 10 évre a Gulágra küldtem a férfit, aki mesélte.”

Ezeket a vicceket nem csak a kommunista uralom alatt találták érdekesnek. 2017-ben, a CIA 13 millió oldalnyi hivatalos dokumentumot hozott nyilvánosságra online. Az UFO-észlelések, paranormális jelenségek, valamint láthatatlan tintával írt receptek között egy, titkos, a szovjet időket kifigurázó, a nyolcvanas évekből származó viccgyűjtemény is megbújt.

Úgy vélik, hogy a kétoldalas dokumentumot, melynek címe „Szovjet Viccek a DDCI részére” (a CIA Igazgatóhelyettese) Ronald Reagan elnök részére készítették, aki állítólag rajongott az szovjet szóviccekért. Reagan egyszer azt mondta, hogy a kedvenc viccét elmesélte Michael Gorbacsovnak és meg is nevettette vele. A CIA-dokumentumban megőrzött vicc így szól:

Egy amerikai azt meséli egy orosznak, hogy az Egyesült Államokban olyan szabadság van, hogy a Fehér Ház előtt bármikor elkiálthatja magát: „A pokolba Ronald Reagannel.”

„Az semmi.”- válaszolja az orosz. „A Kreml előtt állva én is nyugodtan kiabálhatom, hogy pokolba Ronald
Reagannel.”

Míg az USA-ban ezek a viccek derültség tárgyát képezték, a Szovjetunióban veszélyes területnek számítottak, hiszen, ha valakit lázadást szító viccek mesélésén vagy esetleg meghallgatásán kaptak, akár a Gulágon letöltendő öt-nyolc évig terjedő büntetésre is ítélhették.

Ennek ellenére nem minden vicc volt tiltott a szovjet hallgatóság számára. Stand-up humoristák felléphettek ugyan, de a tréfáiknak szigorú cenzúrának kellett megfelelniük mielőtt nyilvánosság elé kerültek. A kommunista kormány még központi Vicc Osztályt is működtetett, ahova cenzúrázás céljából a humoristáknak éves listát kellett leadniuk. Miután elfogadásra került, a humorista egy évig, a következő cenzúrázásig nem térhetett el az előre megírt szövegtől.

A politikai elégedetlenség és nyugtalanság időszakában a viccmesélés és a nevetés a tiltakozás, a humor pedig a lázadás egy formájává vált. A forradalmak számos szabadságjog gyakorlását tették lehetővé számunkra – legközelebb, ha viccet mesél, gondoljon erre is.


Pin It on Pinterest