Vezetők szabad választása

Ma Európában demokráciában élünk. Mi választjuk meg saját vezetőinket és ha nem végeznek jó munkát, leváltjuk őket. Sőt, az általunk választott politikai pártba be is léphetünk, vagy csatlakozhatunk hozzá.

Könnyű a demokráciát magától értetődőnek tekinteni; de egészen harminc évvel ezelőttig az emberek akár az életüket is kockáztatták a választás szabadságáért. Az 1989-es forradalmak, valamint a szovjet rendszer ezt követő összeomlását megelőzően a Szovjetunió polgárai a kommunizmus szigorú szabályai szerint éltek.

Az akkori idő politikai rendszere kívülről a demokrácia jegyeit mutatta, de a valóság ettől távol állt.

Elméletileg, minden városnak és körzetnek „választott” tanácstestülete volt. A választókat három csoportba sorolták: katonák, vállalati dolgozók és az egyes körzetek lakói. Ez a három csoport választotta meg a tanácstestületet, mely azán megválasztotta a ranglétrán feletettük álló politikusokat.

Demokratikusnak hangzik, ugye? Nem teljesen…

Csupán egyetlen probléma volt. Bár mindenki rendelkezett szavazattal, csak az Kommunista Párt tagjaira lehetett szavazni. Tehát, mindenki, a Kommunista Párt neki tetsző tagjára szavazhatott. Vagyis nem volt választási lehetőség.

Ha valaki tiltakozott, nem szavazott vagy megrongálta a szavazólapot, szavazata automatikusan a Kommunista Pártra leadott szavazatnak számított.

Manapság a nekünk tetsző a pártra vagy jelötre adjuk le szavazatunkat, és általánosságban elmondható, hogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a jelöltek átfogó, a feladat elvégzésére vonatkozó alkalmasságukat tesztelő kiválasztási folyamatban vettek részt. Viszont ez nem mindig volt így.

A Szovjetunióban a vezetők megválasztása sokkal bonyolultabb folyamat eredménye volt – gyakran kísérték rejtélyes események és a kormány legfelsőbb szintjein zajló, a hatlomért való küzdelmek. Sztálin halálát követően, az 1950-es években, Nyikita Hruscsov is ily módon szerezte meg a Szovjetunió Főtitkára címet.

Túljárva ellenfelei eszén és lefokoztatva őket, Hruscsovnak sikerült a Politbüró – a legmagasabb szintű döntéshozó testület – elegendő tagját meggyőzni arról, hogy ő a legalkalmasabb az ország vezetésére – Szovjetunió polgárainak nem volt hatalma (illetve szavazási lehetősége) a titkos megállapodás hatálytalanítására.

Kinevezésüket követően ezek az antidemokratikus úton hatalomra jutott vezetők a félelem erejével kormányoztak. Becslések szerint, a Szovjetunió kommunista vezetői kb. 15 millió ember haláláért felelősek, ellenfeleiket kíméletlenül kivégeztették, börtönbe juttatták vagy a Gulágra száműzték.

Tehát, mindenki, a Kommunista Párt neki tetsző tagjára szavazhatott. Vagyis nem volt választási lehetőség.

A kommunista vezetők közül az egyik leginkább gyűlölt Nicolae Ceaușescu volt, aki a Román Kommunista Párt Főtitkáraként 1965 és 1989-ben bekövetkezett halála között különös személyi kultuszt alakított ki maga köré. A könyvesboltokban kötelező volt a beszédeit tartalmazó 28 kötet árulni, festők és költők őt ünneplő műalkotásokat voltak kötelesek alkotni, és bármely enyhe kritika is zaklatáshoz, letartóztatáshoz vagy akár gyilkossághoz vezethetett. Ceaușescu – akit sok polgár híres honfitársához, Drakula grófhoz hasonlított – luxuskörülményei miatt gyűlölet tárgyává vált, hiszen mindeközben kormányzása alatt az ország lakossága éhezett

Ez a kegyetlen vezető, aki választás nélkül került hatalomra, majdnem 25 évig megtartotta vezető pozícióját, míg a népnek végre 1989-ben sikerült fellázadni uralma ellen. Egy sokak halálát okozó véres puccsot követően, Karácsony napján Ceaușescut és feleségét végül kivégzőosztag végezte ki.

Valódi történetek: Václav Havel

Václav Havel cseh drámaíró és politikai aktivista volt, aki az 1960-as évektől Csehszlovákiában azzal vált ismertté, hogy sikerült disszidensből elnökké válnia. Az 1968-as Prágai Tavasz – a politikai reformok és tiltakozások nyolc hónapja alatt, melynek végül a szovjetek megszállása vetett véget – során végzett tevékenységeivel a titkosrendőrség látókörébe került.

Politikai nézetei miatt számos alkalommal bebörtönözték, emiatt azonban az emberek szemében hőssé vált. Fontos szerepet játszott a Bársonyos Forradalomban, mely hozzájárult a kommunista uralom 1989-ben lezajlott békés megdöntéséhez.

1990-ben, a Csehszlovákiában 44 év után megtartott első szabad választásokon Havelt elnökké választották.


Pin It on Pinterest